2013 május 30án 19 órától 21óráig nyílik a Várfok Galéria csoportos kiállítása, melyen a 2013ban (NKA támogatással) készülő új nagy (120×160-as) sorozatomból három friss kép is kiállításra kerül. A kiállítás címe Eau de Couleurs – szabad fordításban “a színek illata” – Zólyomi Zsolt magyar parfümőr illataival fonódik össze. A képek létrejöttét részben ezek az igen különleges, speciális illatok határozták meg.

A kiállítás nyitva:
2013.05.31 ? 08.03.,
kedd-szombat 11 és 18 óra között

Részletek a Galéria sajtóanyagából:

“…  Ovidius egyes műveiben a parfüm varázsitalnak is felér, bizonyos mítoszok és legendák pedig az ősi parfümöket a vérrel egyenértékű fontossággal ruházták fel; egészen a XIX. század hajnaláig élt az az elképzelés, miszerint a parfümök komoly hatással bírnak a létfontosságú élettani funkciókra. Mára a kémia és a szintetikus molekulák forradalma révén a parfüm végérvényesen eltávolodott szoros kötelékeitől, melyek az állati és emberi testhez fűzték, ám még mindig igen élénknek mondható az e világot övező ?misztikum?, elsősorban az illatok lelki és érzelmi ?hatása? körül. Az illat erőteljes hatalma az ember felett vitathatatlan ? a kedves emlékek felidézésének segítőjétől kezdve a tökéletesen manipulatív eszközzé váláson át számos arca létezik.

A parfümök és illatok komplex, sokrétű univerzumának rendhagyó feltárására vállalkozik a Várfok Galéria következő csoportos kiállítása, hiszen a 2013. május 31-től két hónapon át tíz fiatal kortárs művészt bemutató kiállítás a parfüm képzőművészeti, pontosabban vizuális kibontakoztatását kísérli meg egy meghatározott gondolatmenetet alapul véve. Az Eau de Couleurs koncepciójának kidolgozásában Zólyomi Zsolt parfümőr, ?a magyar orr?, a szakterület nemzetközileg elismert hazai képviselője működött együtt a Galériával, és készítette fel a képzőművészeket, segítette tájékozódásukat.

A kiállításra felkért festők és szobrászok számára tehát egy rendhagyó kontextust nyújtott e kiállítás koncepciója, ugyanis a vizualitás mellett ?olfaktív?, azaz illatos tényezők is szerepet játszottak, a két terület szokatlan fúzióját elősegítve. Lényeges pontja a tárlatnak, hogy a parfüm és az illat szavak használatát leginkább az említett fogalmak eredeti, hagyományos értelmében, illetve valódi jellemzőit veszi alapul. Ehhez adódik egy további ?esszenciális tulajdonság?, mégpedig a mulandóságé, hiszen az illat, a parfüm egyik lételeme az elmúlás, reakciója az idővel elkerülhetetlen, folyamatos változást is előidézve egyúttal.

Zólyomi Zsolt parfümőr e gondolatmenet illusztrálására, pontosabban az elmúlás témakörének allegóriájaként határozott meg egy illatcsaládot, azon belül is kifejezetten egy olyan parfümöt,  amelynek a kifejlesztésében részt vett, így szolgáltatva ? további verbális útmutatással ? olfaktív ?alapanyagot? a művészek számára. Az említett illat, a P. Frapin et Cie cég által életre hívott Frapin 1697, olfaktív élménnyel gazdagította a folyamatot ugyan, ám inkább tekinthető ?kitapintható allegóriának? a parfüméria láthatatlan és megfoghatatlan világához vezető úton, mint konkrét inspirációs forrásnak. Egyesíti a múló idő, az édes bomlás, a nemes minőség romlandóságát, a rafinált világ szemfényvesztésének hiábavalóságát ? vanitas vanitatum?

A kiállításon résztvevő képzőművészek – Győrffy László (1976), Herman Levente (1976), Hollós Ádám (1984), Jahoda Réka (1985), Keresztesi Botond (1987), Németh Marcell (1982), Pelcz Benjámin (1988), Podmaniczky Ágnes (1983), Szántó István (1978), Tóth Márton Emil (1988) -  kifejezetten szubjektív impulzusokat öntöttek formába a kiállításra, materiális szempontból nézve pedig az anyaghasználat a legváltozatosabb megoldásokat vonultatja fel, egymástól tíz, gyökeresen különböző interpretációs lehetőséget nyújtva a befogadó számára.

…”