Az amerikai “turné” következő állomásán a képek a Palm Springs Art Fair-en tekinthetőek meg a Faur Zsófi Gallery szervezésében. A kiállítás és vásár február 12-15 között látogatható.

 A 2014es scope miami-n a rendszeresen kiállító Faur Zsófia Galériával december 2től 7ig található pár munkám. Az amerikai vásáron többek között Soós Nóra, Barabás Zsófi, Dóka Béla, Bondor Csilla, Szatmári Gergely és BOLDI  képviseli a galériát és Magyarországot.

A MANK 2014 márciusában lebonyolított pályázatán három év használatra megkaptam a teljesen felújított Szentendrei Régi Művésztelep egyik új műtermét. A 4 helyiségből és saját teraszból álló minden igényt kielégítő épület a Galéria mögött egy hatalmas ősfás parkban található11 társával.

Rövid interjú jelent meg a Marie Claire magazinban, melyet itt el lehet olvasni!

2014 február végén nyílt rövid kiállítás a Furla 2014es kollekciójához kapcsolódóan. A kiállítást és bemutatót Görög Zita nyitotta meg.

2013 május 30án 19 órától 21óráig nyílik a Várfok Galéria csoportos kiállítása, melyen a 2013ban (NKA támogatással) készülő új nagy (120×160-as) sorozatomból három friss kép is kiállításra kerül. A kiállítás címe Eau de Couleurs – szabad fordításban “a színek illata” – Zólyomi Zsolt magyar parfümőr illataival fonódik össze. A képek létrejöttét részben ezek az igen különleges, speciális illatok határozták meg.

A kiállítás nyitva:
2013.05.31 ? 08.03.,
kedd-szombat 11 és 18 óra között

Részletek a Galéria sajtóanyagából:

“…  Ovidius egyes műveiben a parfüm varázsitalnak is felér, bizonyos mítoszok és legendák pedig az ősi parfümöket a vérrel egyenértékű fontossággal ruházták fel; egészen a XIX. század hajnaláig élt az az elképzelés, miszerint a parfümök komoly hatással bírnak a létfontosságú élettani funkciókra. Mára a kémia és a szintetikus molekulák forradalma révén a parfüm végérvényesen eltávolodott szoros kötelékeitől, melyek az állati és emberi testhez fűzték, ám még mindig igen élénknek mondható az e világot övező ?misztikum?, elsősorban az illatok lelki és érzelmi ?hatása? körül. Az illat erőteljes hatalma az ember felett vitathatatlan ? a kedves emlékek felidézésének segítőjétől kezdve a tökéletesen manipulatív eszközzé váláson át számos arca létezik.

A parfümök és illatok komplex, sokrétű univerzumának rendhagyó feltárására vállalkozik a Várfok Galéria következő csoportos kiállítása, hiszen a 2013. május 31-től két hónapon át tíz fiatal kortárs művészt bemutató kiállítás a parfüm képzőművészeti, pontosabban vizuális kibontakoztatását kísérli meg egy meghatározott gondolatmenetet alapul véve. Az Eau de Couleurs koncepciójának kidolgozásában Zólyomi Zsolt parfümőr, ?a magyar orr?, a szakterület nemzetközileg elismert hazai képviselője működött együtt a Galériával, és készítette fel a képzőművészeket, segítette tájékozódásukat.

A kiállításra felkért festők és szobrászok számára tehát egy rendhagyó kontextust nyújtott e kiállítás koncepciója, ugyanis a vizualitás mellett ?olfaktív?, azaz illatos tényezők is szerepet játszottak, a két terület szokatlan fúzióját elősegítve. Lényeges pontja a tárlatnak, hogy a parfüm és az illat szavak használatát leginkább az említett fogalmak eredeti, hagyományos értelmében, illetve valódi jellemzőit veszi alapul. Ehhez adódik egy további ?esszenciális tulajdonság?, mégpedig a mulandóságé, hiszen az illat, a parfüm egyik lételeme az elmúlás, reakciója az idővel elkerülhetetlen, folyamatos változást is előidézve egyúttal.

Zólyomi Zsolt parfümőr e gondolatmenet illusztrálására, pontosabban az elmúlás témakörének allegóriájaként határozott meg egy illatcsaládot, azon belül is kifejezetten egy olyan parfümöt,  amelynek a kifejlesztésében részt vett, így szolgáltatva ? további verbális útmutatással ? olfaktív ?alapanyagot? a művészek számára. Az említett illat, a P. Frapin et Cie cég által életre hívott Frapin 1697, olfaktív élménnyel gazdagította a folyamatot ugyan, ám inkább tekinthető ?kitapintható allegóriának? a parfüméria láthatatlan és megfoghatatlan világához vezető úton, mint konkrét inspirációs forrásnak. Egyesíti a múló idő, az édes bomlás, a nemes minőség romlandóságát, a rafinált világ szemfényvesztésének hiábavalóságát ? vanitas vanitatum?

A kiállításon résztvevő képzőművészek – Győrffy László (1976), Herman Levente (1976), Hollós Ádám (1984), Jahoda Réka (1985), Keresztesi Botond (1987), Németh Marcell (1982), Pelcz Benjámin (1988), Podmaniczky Ágnes (1983), Szántó István (1978), Tóth Márton Emil (1988) -  kifejezetten szubjektív impulzusokat öntöttek formába a kiállításra, materiális szempontból nézve pedig az anyaghasználat a legváltozatosabb megoldásokat vonultatja fel, egymástól tíz, gyökeresen különböző interpretációs lehetőséget nyújtva a befogadó számára.

…”

2013 április 12-én pénteken 17órakor Ledényi Attila művészettörténész nyitja meg a Budapest Art Expo Friss 2013 kiállítását. A vendégeket a Ferenczy Múzeum igazgatója Dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton köszönti. A kiálltás 2013 augusztus 25-ig tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10től 18 óráig Szentendrén a MűvészetMalomban.

A Symbolos kiállításról számos helyen jelent meg hír így többek között szerepelhettem a Kiskegyedben és a Bors c. magazinban is!

“Jól festenek” címmel 2013 február 23-án nyílt csoportos kiállítás a média által közkedvelt Art Symbol Galériában. A kiállítást Feledy Balázs nyitotta meg, majd a megnyitó után divatperformansz és Gerendás Péter rövid előadása volt látható, hallható. A kiállításon FUFAVI Lilla divattervező kollekcióját viseltük

A pesterzsébeti Gaál Imre Galériában 2012. október 25-én, csütörtökön 17 órakor nyílik meg a Magyar Festők Társasága Friss üzenet c. kiállítása. A kiállítást bevezeti Kováts Albert, elnök; megnyitja Szemadám György festőművész. Az egyesület ez évi második csoportos kiállítása meghívásos: a tárlat a 2009 és 2011 között felvett új egyesületi művésztagok munkáiból mutat be ízelítőt a Pesterzsébeti Múzeum jóvoltából.

Megtekinthető 2012. november 11-ig, hétfő kivételével naponta 10?18 óráig.

Gaál Imre Galéria
Pesterzsébet
Kossuth Lajos u. 39.

Magyar Nemzeti Galéria
Budavári Palota C épület, I. emelet.
1014 Budapest, Szent György tér 2.

Élő magyar festészet

2012 október 18-án volt a ?Doyenek, Középgeneráció és Fiatalok? című kiállítás megnyitója, valamint az Életműdíj és a Maticska-díj átadása .Kurátor: Atlasz Gábor, Bukta Norbert, iski Kocsis Tibor, Szentgyörgyi József és Véssey Gábor. A Festészet napi kiállítás a választott helyszín kolonnádszerű, szimbolikus jellegének köszönhetően is az összefogást jelképezi. A kurátorok legfőbb célja a magyar festészet lehető legobjektívebb keresztmetszetének bemutatása, három generációra bontva. A szervezők nem szubjektív szempontok szerint válogattak, hanem egyedül az számított, hogy a választott művész professzionális/hivatásszerű festő legyen, és kiállító művészként folyamatos, aktív szakmai életet éljen.

Nyitva tartás: K-V: 10?18 óráig

november 4-ig

A felújított szentendrei MűvészetMalom Modern és Kortárs Művészeti Központban 2012. június 8-ika és 2012. szeptember 2-ika között kerül megrendezésre, a “Local colour – Szentendrei Kortárs Festészeti Tárlat 2012″ c csoportos kiállítás.

Csoportos kiállítás nyílik Események-relikviák-reflexiók címmel a Római Magyar Akadémián. A megnyitó 2012 május 4-én lesz, a kiállítás június 10-ig tart nyitva. Az olimpiához is kapcsolódó zsűrizett anyagban a korábban több sikert, díjat is elnyert Puskásra reflektáló objekt is kiállításra kerül (cím: Róma, via Giulia 1.)

Az új helyre költözött Ericsson Galéria egy pályázatot hirdetett 2011ben a korábban a galériában már bemutatkozott művészek számára. A pályázaton számos képzőművész vett részt. Az első díjat Zsenia Bozukova kapta, második díjat megosztva Barakonyi Zsomborral kaptunk. A kiállítás megnyitója 2012. február 15én 16 órakor lesz, az Ericsson Székházában, megnyitja Ali Shah és Balázs Sándor. Megtekinthető április 23.-ig.

2011-ben a fél évszázados múltra visszatekintő Ezüstgerely pályázat néhány éves szünet után újra indult. A Mező Ferenc Sportbizottság albizottsága öt kategóriában -képzőművészet, alkalmazott művészet, sportfotó, irodalom, film-video ? írta ki a három millió forint összdíjazású pályázatot. A pályázatra a képzőművészeti kategóriában 116 pályázó 262 alkotást adott be.  Az Öcsi 1176 c. objekt II. díjat kapott. Az elbírálást független szakmai zsűri végezte, tagjai: Szücs György , Magyar Nemzeti Galéria, főigazgató-helyettes, Mihály Gábor, Munkácsy-díjas szobrászművész, Benedek György Érdemes Művész festő, szobrász, Dr. Szabó Lajos múzeumigazgató.

Az Ezüstgerely 2011 kiállítás december 31-ig tekinthető meg  Budapesten a Sportmúzeumban (az Aréna mellett). A kiállításon többek között a Hoki, NHL és az Öcsi 1176 c munkáim kerültek felakasztásra.

A Festészet Napja alkalmából nyílt kiállításon a Rouge c. képem szerepelt a Nemzeti Galériában. A fotók a festészetnapja.hu oldalról származnak. A kiállítás október 18 és november 6-a között látogatható.

2011 október 19-én nyílt kiállítás az ArtLoop galéria szervezésében Pozsonyban, a Panta Rheiben. A kiállítást Durica Katalin a galéria vezetője szervezte.

2011 április 8-án nyílt Horváth Orsolyával közös kiállítás Székesfehérváron a Közösségi Házban.  A kiállítást Izinger Kati művészettörténész nyitotta meg és május végéig látogatható.

JÁTSZÓ-TÉR címmel jelent meg kritika, Feledy Balázs tollából az Új Művészet 2011. februári számában a Viltin Galéria:Létra volt a jelem c. önálló kiállítás kapcsán. A cikk itt olvasható.

Dr.Hegyi Lóránd kurátor, Fertőszögi Péter és Szabó Noémi művészettörténészek által szervezett Promenade Project Budapest kiállítás 2011. január 21-től február 27-ig látható a Kogart Házban. A megnyitóra 2011. január 20-án csütörtökön került sor. A kiállításról bővebbet a Promenade Project honlapján lehet megtudni. A kiállítás 2010 és 2012 között az alábbi városokba kerül megrendezésre : Pozsony, Palermo, Szarajevó, Thesszaloniki, Nápoly, Budapest, Tel-Aviv, Valencia, Parma.

Butyka Eszter Anna  a Viltin Galéria Létra volt a jelem c. önálló kiállítás és a diploma utáni időszakról írt a UNIT Magazinban.

Az írást ide kattintva lehet megtekinteni.

December 9-től január 22-ig látogatható a legújabb képeimből nyílt önálló kiállítás a VILTIN Galériában.  A kiállítást Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg, közreműködött Borbély Mihály szaxofonon (www.mihalyborbely.hu).

kapcsolódó írás a UNIT Magazinban

részlet a meghívóból /iski Kocsis Tibor/:

“…

A fiatal generációhoz tartozó festőművész az elmúlt nyáron sok időt töltött gyerekekkel. Mesélt és saját történetein keresztül tárta fel a gyermekkorát, játszott és figyelte a gyerekek reakcióit. Kiment a játszótérre és szemügyre vette a gyermeki létbe beívódó játék folyamatát, a rajzolás és festés állandó igényének meglétét. Ez a kép csalogatta elő saját, játék iránti szenvedélyét, majd – mint az a professzionális művésznél lenni szokott – nála is a játék munkává és a munka játékká vált.

Benyomásait összegyűjtötte és programszerűen, érzései alapján, érzelmei mentén festeni kezdett. Előásta saját megfakult évtizedes fotóit és az elfeledett, félretett fényképek egyszer csak a művész ceruzája és ecsetje által önarcképekké váltak. Az így feldolgozott fotók kiegészültek más európai és afrikai gyerekek képeivel és egy csapásra Podmaniczky ars poeticájának tárgyává léptek elő. E bőrszíntől függetlenített, gyermekien őszinte önvallomást támasztják alá festményeinek tiszta színei is. Az első és második rendbeli színhasználat nélkülözi az árnyalatokat, és megidézik a gyerekek spontán, látszólag gondolkodás nélküli tubusszíneinek használatát. Mindemellett szembeötlő, hogy képein gyakori a fekete, illetve a fehér vászon üresen hagyott felülete. E két entitás a mesék világában is meglévő kettősség, a jó és a rossz ?jelképe?, egyszerű princípiuma is lehet. Harmóniát teremtenek és feszültséget generálnak ezek az üres felületek.

A fehér leginkább a fény és a tisztaság, az őszinte gyermeki egyszerűség jelképe. Magába foglalja a fizikai világ dualitását, mivel egyaránt jelenti a többi szín hiányát, illetve azok összességét is kifejezi.  A fekete, mint tiszta színeket nélkülöző önálló dolog jelenik meg képein, maga az ellenpont, amelyre a művész építi és alkotja képei belső harmóniáját.

Kompozícióinak alapját gyakran egy középre festett gesztus adja, amely számára a statikusság, a koncentrálás, és a néző tekintete feletti irányítás eszköze. ?A gesztus, mint egy akció megnyugtat, majd a részletekre figyelés, azok ceruzával vagy ecsettel való kibontása újratölt és energiát ad az újabb gesztus kirobbanásához?, vallja a művész. Műveinek anyaghasználatánál az olajfesték mellett megjelenik a ceruza és a szén. A markáns, egyvonalas gesztus hagyására alkalmas szénrúd Podmaniczky Ágnes bal kezébe kerül, így lehetősége nyílik a lázadásra, a tanult rajzi tudás felülírására, a gyermeki én megjelenítésére.

Podmaniczky Ágnes eszköztárával és puszta érzékenységével megidézi számunkra a játszótér vagy óvodai termünk jellegzetes hangulatát, művészete ízig-vérig festészet, képei nem akarnak mások lenni, mint amik, festmények. Az olykor absztrakt környezetbe ágyazott nagyvonalúan odavetett figurák, átstrukturálják a kép egészét, egy feszített, zavarba ejtő jelrendszert hoznak létre a figurális és nonfigurális festészet sarokpontjai között. A stilárisan lebegtető, de inkább az újfigurális festészetbe futó Podmaniczky alakjai stabilak, mondhatni rendezik a teret. A teret, amibe játszani hív és enged is.

…”

A Kogart Galériában január 7-től látható két kedves barátnőm, Nagy Sára és Szunyoghy Viktória RETINA c. kiállítása.

A Milano melletti olaszországi kortárs múzeum, a Museo d’Arte Contemporanea Lissone idén hatodik alkalommal rendezi meg az újraélesztett Premio Lissone-t, egy nemzetközi pályázatot, mely a fiatal – 40 év alatti művészeket célozza. A díjat először a háborút követő időszakban lehetett elnyerni (1946-1967 között), míg a mostani díjazás 2002 óta működik. Az idei évben a szentendrei Műhely Galéria javasolt a részvételre, ahová végül a zsűrizés után 12 országból 45 művészt hívtak meg.

A kiállítás 2010 november 18 és 2011 január 23 között látogatható.

A kiállítás 2010 október 1 és 2010 november 30 között látható a Volvo Galériában /Budapest, Újpest (Külső) Váci út 50-58./

A kiállítást Nádudvari Noémi és Szabó Győző nyitották meg. A fotókat Turjányi Tuzson készítette.

2010 júliusában tanulmányi úton vettem részt. Az érintett városok: Lintz, München, Essen2010, Lille, Lichtenstein, Bregentz, Bad Ragaz.

A Papp László Budapest Sport Arénában, a Pannon Hoki Gálához kapcsolódóan került bemutatásra korcsolyás sorozatom.

Podmaniczky Ágnes festőművész vagyok. A honlapon az eddigi művészeti tevékenységemmel kapcsolatos információk találhatók meg. AZ EGERET LEJJEB TEKERVE a kiállításmegnyitókról és egyéb eseményekről szóló blogbejegyzéseket lehet  időrendben megtekinteni, fent pedig az önéletrajz, festmények, videók és egyéb adatok érhetőek el kategóriánként.

Podmaniczky Ágnes

VILTIN GALÉRIA

ÁTLÖVÉS 

A Puskás Ferenc hagyaték, kortárs művészek reflexióival

részlet az invitációból:

“…

A VILTIN Galéria ezen rendhagyó nyári kiállításán bemutatja a PUSKÁS Ferenc hagyaték legjelentősebb, és Puskás személyéhez leginkább köthető tárgyait. Hét képzőművész bevonásával hidat épít a kortárs művészet és e halhatatlan emberi -és sportteljesítmény között.

A képzőművészeti tevékenység sok mindenben hasonlít a futballhoz. Először is játék, amely szenvedéllyé is válhat, főleg ha a profi művészetről beszélünk. Márpedig Puskás Ferenccel csakis a magyar kortárs művészet válogatottan jó képviselői állíthatók egy pályára. A VILTIN Galéria ezen kiállításán szereplő művészek azon túl, hogy saját területükön kétségtelen eredményeket produkáltak, a labdarúgás iránt is magas szintű érzékenységet mutatnak. Közülük vannak, akik heti rendszeres testmozgásuknak választották a futballt, amely olykor jóval több is lehet, mint pusztán sport; vagy közvetlenül a művészetük tárgyaként, inspirációként használják azt. A kortárs képzőművészeti szintéren szereplő Puskás Ferenc egy, ez idáig még nem tárgyalt kontextust mutat be: Egy kimagasló sportteljesítmény eszmeiségével és elkötelezettségével nem csak a maga területén produkálhat követőket, hanem a társadalom, kultúra más szegmenséből is, így a képzőművészet területéről is, ezzel jelezve kultúránk egységének jelentőségét…

A PUSKÁS Ferenc hagyaték egy, a művészeti és sporttörténeti szempontokat is figyelembe vevő válogatás után kerül bemutatásra, így minden kiállított tárgy különös jelentősséggel bírt a kíváló sportoló életében és a művész szemével is érdekes, amelyre reflektálhat, és valami folytatólagosat hozhat létre. Így történt ez Tibor Zsolt esetében is, akinek volt alkalma személyesen találkozni Puskással és legendás játékostársával, Alfredo Di Stefano- val. E találkozás emléke közvetlenül felfedezhető Tibor Zsolt legújabb installációjában és rajzaiban. Tibor munkái papír vagy vászon alapúak, de gyakran készít falrajzokat, installációkat. Művei körbejárják a rajz mint médium új viszonyulási pontjait a kortárs képzőművészethez.

Tibor Zsolt a cselekvő, aktív embert vizsgálja. Művei alapját a szeriális, naplószerű, automatikus rajzolás adja. Használ ceruzát és grafitot, de nem a megszokott módon. Munkáiban gyakran látunk stencil és sablon nyomokat, de nem azt ábrázolják, amire készültek.

Bakos Gábor, a Personal Press Project felelősének művei alakított festővászonból készült pszeudó futball labdák, melyek első ránézésre megdöbbentő hasonlóságot mutatnak másolatuk tárgyával, viszont funkcionálisan hasznavehetetlenek. Ellenben mint műtárgy, jól szervesülnek a művészettörténeti előképek sorába és jelen kiállításunk terébe. Kiegészülnek a focimeccsek állandósult és fontos kellékével, a zászlóval.

Az összképet jól árnyalja a küzdőteret és sportpályákat gyakran művei tárgyának választó festő, Podmaniczky Ágnes. Ereje abban rejlik, hogy egyéni vizuális eszköztárával és puszta érzékenységével megidézi számunkra a nyári tengerpart vagy egy futballstadion jellegzetes hangulatát.

Nemere Réka szereti minél nyitottabban kezelni a művészi kiindulást és lehetőséget biztosítani a körülmények hatásának. Legújabb festményei témáját focipályák adják. Ezek mint ?körülmények? egy besztercebányai művésztelepet övezve váltak festészetének tárgyává, és évekig meg is határozták azt.

Visszafogottságukkal és tiszta küzdőteret idéző formavilágával szinte emléket állít Puskás személyének, nagyságának Erdélyi Gábor, aki olyan korai műveiből válogat, amelyek régen voltak bemutatva hazánkban. Erdélyi időtlen, tárgynélküli világa alkalmat ad a csöndes tisztelgésre.

Bartalus Sándor szobrászati jelenléte a humor művészi eszközét is használva, a foci legjátékosabb oldalát ragadja meg a rá és Puskásra is egyaránt jellemző tiszta könnyedséggel. Bartalus a hazai művészetben gyakran jelenlévő iróniával és posztkonceptuális művészeti eszközökkel juttatja el a nézőkhöz summás, filozófikus üzeneteit.

Baditz Gyula kifejezetten erre a kiállításra készült kisplasztikája eltér az ?alkimista? kísérletező művész korábbi műveire jellemző titkos mechanizmustól. Most bátran megragadja a futball könnyed játékos oldalát, megőrizve a szobrászatára jellemző szellemi mélységet.

A kiállított művek összessége mementóként emlékeztet az Aranycsapat és Puskás Ferenc kimagasló emberi -és sportteljesítményére.

A művészet a küzdelmek legnemesebbike. A művész minden egyes mozzanata előtt megküzdi  a maga kicsiny csatáját és csak utána hoz döntést. A mű, mint ezen döntések sora, meghatározza a művész egész énjét és lenyomatául szolgál annak.

…”

2009 július, iski Kocsis Tibor a VILTIN Galériában az Átlövés c. kiállításról (hrglobe.hu)

*

Az Ambient c. kiállítás 2009 május 5 – június 30 között volt látogatható. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg, közreműködött Vázsonyi János szaxofonon.

A kiállítás 2009 március 19-én iski Kocsis Tibor nyitotta meg.

részlet a megnyitó szövegéből:

??Korrajzunk szoros részévé vált a feszültség a félelem a stressz, a zsúfoltság. A hírek gyors ritmusán lógva individualista társadalmunk egyre közönyösebb lesz a valós közösségi kérdések megválaszolásával szemben. Felborulni látszik a társadalmunkat egybetartó harmónia, amely természeténél fogva a művészet alapkérdésévé, és szakmai vitáink leggyakrabban használt szava is lett.

Podmaniczkynál a harmónia, mint legfontosabb művészeti cél fogalmazódik meg, hasonlatosan a reneszánsz képeszmény alapkövéhez. A vizuális harmónián túl célja a kép létrehozásánál, festésénél, megélt stressz mentes pillanat újraélési lehetősége a befogadók számára is…

Podmaniczky Ágnes bátor, a bátor emberekre jellemző összes erénynek a birtokosa, tud küzdeni, kitartó és ismeri adottságai valós vagy vélt korlátait. Gyakran az előzetes bénító hezitálásokat félretéve, kivont ecsettel nekiugrik a fehér már-már önnön ürességével fenyegető vászonnak, majd küzd, megbeszél, végrehajt, fest és győz. Legyőzi az üres vászon adta művészi kihívást. Győzelmet arat a benne, mint emberben lévő tömegiszony felett. Vászna tükrében farkasszemet néz a világgal szembeni ellenérzéseivel. Számára a művészet, mint belső szükségszerűség, közhelyes olvasata kihívás, terápia.

Podmaniczky Ágnes mindenekelőtt festő és  a többi nem számít, minden művésznek a saját élete, úgy működik, mint képeinek termékeny forrása, hogy miként jut el a végeredményhez ez talán csak az életrajzírókat érdekli.

Podmaniczky kimegy a tengerpartra, vagy a zsúfolt jégpályára, és teleobjektívje tisztes távolságából figyeli az embereket.

A tenger morajlásával egybefonódó gyerekzsivaj és a példás anyukák pletyizésének dallamrajza, beírja magát képeibe. Még ha, ezen verbális absztrakciót szemünk nem is képes első látásra érzékelni, de ha egy kis időt adunk az alámerülésnek, és engedünk a festett horizont csábításának észleljük azt. Podmaniczky ereje ebben rejlik, vizuális eszköztárával és puszta érzékenységével megidézi számunkra a nyári tengerpart, vagy egy futball stadion jellegzetes hangulatát.

Szembeötlő, hogy a kiállított képeken gyakori a fekete, illetve a fehér vászon üresen hagyott felülete. A fehér a fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe. Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi. Magában foglalja a földi világ dualitását, mivel egyaránt jelenti az életet és a szeretetet, de a halált, a gyászt is, ahogy a többi szín hiányát, ill. összességét is kifejezi.

Podmaniczky feketéje, mint tiszta a színeket nélkülöző önálló entitás jelenik meg. Feketéje a szokásos  lazurszínnel való keverést alkalmazó festői megoldást nélkülözi. Azaz az elefántcsont égetéséből származó feketét látunk.

A fekete az ősi sötétség, a káosz, a teremtés előtti állapot, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe. A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma. A szégyen, a bánat, a lemondás színe, a fehérhez hasonlóan a gyász kifejezője. A zsidó hagyományban a királyság, az auktoritás a tekintély jelképe. Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka.

Az afro-amerikaiak polgárjogi mozgalmának; egyik jelszava volt: ?A fekete szép!?

A fekete a fehér ellentéte, Podmaniczkynál, építve erre az ellentétre képei belső harmóniájának vázát alkotják, harmóniát teremtenek és feszültséget generálnak.

Podmaniczky Ágnes művészete ízig-vérig festészet, képei nem akarnak mások lenni mint amik, festmények. Az olykor absztrakt környezetbe ágyazott nagyvonalúan odavetet figurák, átstrukturálják a kép egészét, egy feszített, zavarba ejtő jelrendszert hoznak létre a figurális és nonfigurális festészet sarokpontjai között. A stilárisan lebegtető, de inkább az újfigurális festészetbe futó Podmaniczky alakjai stabilak, mondhatni rendezik a teret??

Iski Kocsis Tibor

2009. március 19.

Elhangzott a ráckevei Keve Galéria megnyitóján

A Feszítsd ki! c. kiállítás a VILTIN Galéria második bemutatkozó kiállítása volt 2008 telén.

Részlet az ismertetőből:

“…

A VILTIN Galéria első két kiállításán résztvevő művészek munkái tükrözik a galéria művészeti, stiláris arculatát. Míg az előző kiállításunkon a belső képekre, az egyénre figyelő műveket láttunk, jelen tárlatunk az egyénből kiinduló, majd a közösségi viszonyokba konformizálódott embert keresi, így tematikusan a képzőművészet egy eltérő nyelvén szólal meg. Megjelenésében egy színes, egymásra reflektáló összképet láthatunk.
Feszültségeket generál, feszíti a képzőművészet belső viszonyait, de mindezen túl, elsősorban a jól ismert, klasszikus olaj/vászon technika elevenedik meg a szemünk előtt…

A feszítsd ki! című kiállításunkon szereplő művészek többségétől a klasszikus technikai előkészület sem áll távol. Vannak mások, akik ettől eltérő módon érik el a fehér vagy natúr vászon keretre feszítését. A Personal Press Project felelőse, Bakos Gábor pedig formázott gömböt, labdát vagy homokzsákot készít a fehérre alapozott festővászonból és a hasznavehetetlen játék, életmentő eszköz – amely valószínűleg néhány erőteljesebb dobástól szétesne – műtárggyá lép elő és elkezdi másik életét. A kiállításon megjelenő átszellemült tárgy szimbolikus mentési akcióját látjuk, melyben a mű a globális felmelegedés valós rémképétől menti meg hegemón társadalmunkat. A galéria felé is védelmet biztosító műalkotások létükkel éltetik a művészetet. Olyannyira hasonlítanak arra, amik éppen nem tudnak lenni, hogy a megtévesztés tökéletesen működik.
Az illúzió, miszerint nem minden az, aminek látszik, csak folytatódik Surányi Miklós fotóit látva, aki Barakonyi Szabolcsal egyetemben kakukktojásként -már ha egyáltalán azok – vesznek részt a kiállításon. Surányi játékai – műveinek tárgyai – olyan hallgatagon állnak kamerája előtt, mint a játszótér homokjában felejtett gyermekjátékok. Egy pillanatra megtorpanunk és elbizonytalanodva nézzük, hogy valóban az e, amit látunk vagy a német kortárs művészetből ismert Thomas Demand makett jelenségével állunk szemben? Nem, Surányi látásmódja a fotográfiában olyan gyakran emlegetett, de annál nehezebben megvalósítható időmegragadásról szól, az idő valós lényegének felmutatásáról, a kauzalitásról.
Barakonyi Szabolcs időről alkotott képe, társadalmi, történelmi, fiataljai egy már nem létező kor nyomán járnak, de egy igen is valós változatlan térben mozognak. A lefüggönyözött Tbányai múlt számukra érdektelen, nem is hiszik el, hogy úgy volt, ahogy szüleik mesélik. A jelenben mozognak, ?gondtalanságuk” vágyakozást kelt egy édeni, a miénknél idillibb világba. Barakonyi ideje az emberé, akár jelen van a fotóin, akár nincs.
Szabó Klára Petra kisméretű, fotóalapú akvarelljei részletgazdagságuk miatt intim közelséget követelnek. Közel kerülve késztetést érzünk arra, hogy beszédbe elegyedjünk tiszta, vidám és őszinte fiataljaival. Neki el is hisszük, hogy ez már nem illúzió, és jóleső megnyugvással nyugtázzuk, hogy nincs minden veszve. Szabó Klára Petra készsége ezen őszinteség megragadására önmaga fiatalságában, nyitottságában rejlik.
A szintén a fiatal generációhoz tartozó Podmaniczky Ágnes művészete ízig-vérig festészet, képei nem akarnak mások lenni, mint amik, festmények. Az olykor absztrakt környezetbe ágyazott nagyvonalúan odavetett figurák átstrukturálják a kép egészét, egy feszített, zavarba ejtő jelrendszert hoznak létre a figurális és nonfigurális festészet sarokpontjai között. A stilárisan lebegtető, de inkább az újfigurális festészetbe futó Podmaniczky alakjai stabilak, mondhatni rendezik a teret. Nem úgy, mint Varga Rita Opheliája, aki gyötrelmei közepette úgy dönt, hogy vízbe veti magát és lebeg kettős világunk határán. Varga festészete a szín és a téma generálta feszültségre épít, a színek jelentését a konceptualitásba ágyazva, ironikusan használja. Nem tudjuk, hogy mi is történik valójában nőalakjával. A művész mentőövet dobva neki, megpróbálja tragikus kimenetelű sorsát megváltoztatni.
Koncz András gyakran posztmodern idézeteket használó festészetére szintén az ironikus konceptualizmus jellemző. Koncz művészeti múltja sokrétű, 1976-1980 között a Rózsa-presszó köréhez tartozó képzőművész a jelen kiállításon is megidézi a magyar művészet szempontjából is oly termékeny időszakot egy szintetizáló műve segítségével. A múltidézésen túl megjelenik Koncz András új festészete is, amely a kilencvenes évek végétől datálódik. Ez a vizuális nyelv a tematikus feszültséget a vonalas rajz, a festői felület, a szabdalt képsíkok és a színes mustra összjátékával hangsúlyozva éri el.
Soós Nóra térszerkesztése hasonlóságot mutat Koncz korábbi műveihez, viszont témája a hétköznapokból táplálkozik. Soós ereje a közvetlen környezetéből vett témák őszinte festészeti adaptációjában rejlik. A kifogástalan rajzi és kolorikus érzék a művészet szintjére emeli az olykor banális történeteket. Képi feszültségüket épp e kettősségnek köszönhetően érik el.
Korodi János művészete a manapság oly nagy figyelemnek örvendő Lipcsei Iskola egyik oldalához húz, de erőteljes beágyazottsága a XX. század első felének magyar festészetbe vitathatatlan. Korodi az a festő, aki a maga primőr expresszív ereje miatt újra elénk tárja a színeket és a festék anyagának valódi voltát. Anyaghasználata túlmutat az önmagáért, csak a festékért dolgozó informel és monokróm festészeti nyelven. Korodi János sajátos képi térszerkesztése és fénymegjelenítése, emblematizálják művészetét.

…”

A Fiatal Képzőművészek Egyesületének 2008 óta vagyok tagja. 2009-ben a RECRUIT c. bemutatkozó kiállításon szerepeltem, 2010ben a Roland Bergernél.

]]> https://podmaniczkyagnes.com/?feed=rss2&p=172 0