PREMIER MAGAZIN címlap 2008 október-november
- október 1st, 2008
- Write comment
2008 októberében a Premier Magazin címlapján szerepeltem.
Részlet a cikkből:
“…
Szerényi Gábor: IHLETBŐL HOZAMOT!
2008 október-november Premier Magazin
Kellér Andor jut eszembe Podmaniczky Ágnes képeit nézve. Zseniálisan szófukar. A lehető legkevesebbel a legtöbbet adja. De sőt: még olyat is, ami a tényeken – valóságon – túl van.
Olyan mindegy, hová megyünk! Focipálya, jégpálya – mindnek hasonló kietlen bája. Nagy, tágas tereket érzékeltet festményein, néhány robbanékonyan feszülő. Széles, indulatos ecsetvonással, s a megidézett területen pici, arctalan emberkék nyüzsögnek.
Tömegben, magányban.
(De jól ismerjük ezt! A társas egyedüllét szorongását, a sokaságban lévőnek rejtegetett elvágyódását… hová is?)
Ha nincs is irányítószáma, pontos helymeghatározása, hogy hol található az a világ, ami felé kívánkozik a mindennapi realitásokban elgyötrött szív, legalább önnön környezetéről készítsen jelentéseket. (S azzal mintha már megmenekülésének készítene rejtekutat.)
Podmaniczky Ágnes tűpontos mélylélektani helyszínrajzokat rögzít. Egyszerre realista – itt-ott szinte a fények ízét is érzékelteti, láttató erővel ragadja meg, és mutatja fel a közömbös. hideg, fölényes valóság nyugtalanító evidenciáit, s ugyanakkor absztrakciókat generál ugyanazokból a valóság-darabokból, -részletekből. Nem kitalál! Sokkal gyötrelmesebb mentális, pszichikai búvárlat eredménye, ahogy a realitásokból kiérleli a bennük eleve meglövő misztikus. mítikus tartalmakat, mélyrétegeket.
A kiérlelés – vagy mondjuk inkább kidédelgetés – belső elszántság, precíziós, elmélyült lelki folyamatok. önmagába figyelő munka eredménye lehet. Amiből azután – néha ez a legnehezebb! – ki kell törni, az ihletből pedig: ?realizálni a hozamot!” (Micsoda kizsákmányolás! A művész egyszerre szenvedője és jutalmazottja a szellemi, lelki tőke forgatásának. Mi nézők pedig: a haszonlesők – mecénások, gyűjtők, potya közönség…)
A Képzőművészeti Egyetemen mestere Halász András volt, hogy konkrétan arra biztatta, rengeteg festékkel, áradóan, legnagyobb ecsetekkel támadjon (?ne is ecsettel, öntsd rá!”) a lehető legnagyobb felületre, és tomboljon vehemens vonásokkal, szenvedélyes gesztusokkal.
Jó instrukció. Sturm und Drang. (A XVIII. századi német irodalmi felvilágosodás jelszava – pestiesen szólva – stimmelt. ?Vihar és vágy.” Egyszerre az önanalízis gyógyító segítője, és ugyanakkor művészetgeneráló elv. Csupa hasznos gyakorlatiasság!)
A robbanásból az okosan használt fék működést képez.
Podmaniczky Ágnes – friss diplomás – már mesterien manőverez. A feszítő indulatokat példás arányérzékkel fogja munkába. (Ámulatos, ahogy bizonyos felületrészeket ?kihagy” a horror vacui nem riasztja, az ?üres térben” ott dereng, lüktet a kép egészének feszültsége!)
Ugyanazt végzi, amit gyerekkorában elkezdett. (Mindent összefestett – szülők öröme! -, aztán a formatervezés érdekelte, de végül ? ?eleve elrendelés!” – festő lett. Báró Podmaniczky Frigyes testvérének dédunokája. s a genetikus indíttatás tán még döntőbb mozzanata: az egyik nagymama biztatása a képzőművészet felé, őt történetesen Szinyei Merse Piroskának hívják…)
?Rengeteget dolgozom, enni, inni is elfelejtek.”
És olyan, mint a zseblámpa. (Weöres Sanyi bácsi hasonlata.) Vagyis: nincs ihlet-várás. ?Bekapcsolom magam: dolgozom. Kikapcsolom magam: nem dolgozom.”
Nyugi! Azért nem olyan, mint a rubrikákat szorgalmasan töltögető hivatalnok. Vázlatolgat – leginkább fotókkal, de kollázsokkal is -, aztán ?megfog egy forma, s azt rádobom ecsettel, de nincs kész előre fejben, figyelni kell azt is, hogy a kép mit sugall.”
És a színek? (Vannak, ugye, színelméletek.)
(?Ösztönös, spontán.”)
Mi lesz azzal, ami nem olyan lesz, mint várta?
Régen dühből kidobta. Ma már – az impulzív, nyugvópontot nem ismerő Podmaniczky Ágnes ? megfontoltabb. Félreteszi. Vár. (Az idő érlel!)
…”
